Az első babám, Cili, korántsem tökéletes, de ahhoz képest hogy első, egész jól sikerült szerintem. Én pedig nála szerettem bele a waldorf babákba: olyan ölelgetnivaló a gyapjú finom illata, a puha moher haja miatt, és a cuki arca a kis mosollyal a száján. Pont az arc elkészítése a legnehezebb szerintem egy textil babán, és a waldorf babánál meg nem kell túlbonyolítani :) A szájukat picire, de mosolygósra hímzem. Orrot mindig készítek, van aki nem, de szerintem orral még aranyosabbak. Akik látták a babáimat, mindig megkérdezik, hogy hogyan készül az orra :) Olyan jó, amikor ráteszem az anyagot a "nyers" fejre, amire már ráapplikáltam a nózit, és kirajzolódik az arc.
Magamtól tanultam hát teljesen, a leírások alapján, a gyakorlatban. A legutóbbi két babámra már tényleg azt mondom, hogy elégedett vagyok velük. Maximalista vagyok, nem érem be a (majdnem) tökéletesnél kevesebbel. Volt, hogy egy babám haját egyenként kiszedegettem, mert nem tetszett ahogy kinézett, és másfajta technikával készítettem el a haját.
Hát ő Cili, a prototípus.
Hamarosan felújításra kerül, mert amúgy nagyon szeretem mint "elsőszülöttemet". Nagyon büszke voltam rá, amikor elkészült.
Az ő lába még egyben van a testével. Ez a fajta lábmegoldás nem tetszett, a további babáknál saját szabásminta alapján készítettem külön lábakat, rendes lábfejjel, és úgy varrtam be a testbe.
folyt. köv.
